Az albertirsai gyülekezet 100 éves múltjának a kívülállók számára is jól érzékelhető korszaka volt az elmúlt közel 20 éves időszak, melyet a gyülekezet anyagi erejét megpróbáló, létszámához képest megerőltető építkezések jellemeztek.
Mi, baptista hívők a többi keresztyén emberrel együtt valljuk és bizonyságot teszünk arról, hogy mind egyéni, mind közösségi életünkben megtapasztalói vagyunk Isten vezetésének és gondviselésének. Ezt láthattuk elődeink életében és ennek átélői lehetünk ma is.
Isten gondviselésének tekintjük, hogy 1983-ban eladó volt az imaházunk közvetlen szomszédságában lévő építési telek, melyet 140000 Ft-ért megvásároltunk és elterveztük, hogy a korszerűtlenné vált, felújításra váró lelkészlakás helyett egy újat építünk. A tervek elkészülte után 1984 augusztusában megkezdődhetett az építkezés.
Az Úr nevében elkezdett munka igei gondolata ez volt: „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad ki építi azt!” A gyülekezet jól tudta, hogy milyen áldozatvállalásra van szükség és saját erőből csak több évre tervezett munkával valósítható meg az épület. Az áldozat jó kedvből, Isten iránti hálából fakadt, és ennek eredményeként több mint 800000 Ft anyagi ráfordítással és nagyon sok fizikai munkával elkészülhetett az épület. Néhány kivétellel a különböző szakmunkákat és segédmunkákat a gyülekezet tagjai végezték nagy szorgalommal, lelkesedéssel. Kiemelkedő volt a befejező munkák során László Gábor testvér helytállása, aki ebben az időszakban lett gyülekezetünk új pásztora.
Az épület megnyitása 1987. december 5-én volt, amikor hálaadással vehettük át Isten kezéből áldozatunk, munkánk gyümölcseként a korszerű, alápincézett és tetőtér beépítésű összkomfortos családi házat.
Alig fejeződött be az új lelkészlakás építése, 1988-ban újabb építési terv gondolatai érlelődtek. Az áldott emlékű elődeink példás áldozatával 1910-ben felépített imaház erősen leromlott. Az épület salakbeton falai, az ablakok és burkolatok olyan állapotba kerültek, hogy azok mielőbbi cseréje vált szükségessé. Már korábban is látható volt, hogy a kialakult helyzetben csak egy átfogó felújítás vezethet eredményre. Ezután egy alaposabb vizsgálatra került sor. Kikérve az egyházunkon belül működő Építési Bizottság – személy szerint ifj. Gere József testvér – véleményét is, az a döntés született, hogy készüljön egy olyan terv, amely magába foglalja az imaház teljes átépítését és korszerűsítését. Ez a javaslat a gyülekezet elé tárva jó visszhangra talált és e sorok írója kapta a megbízást a tervezési feladat elvégzésére.
A tervezési feladatot és az építkezés anyagi forrásainak megkeresését a gyülekezet egységes szívvel helyezte Isten kezébe, Tőle várva a segítséget és a vezettetést. Isten nem késett a válasszal, meghallgatta imádságainkat, bátorított és reménységet adott. 1990. április 22-én tanácskozás keretében a gyülekezet tagjai megismerték az elkészült terveket, megvitatás és véleményezés után a gyülekezet egyhangúlag döntött a megvalósításról.
A Biblia tanítására épülő gyülekezeti életünkben az úgynevezett hármas egységnek – igehirdetés, keresztség, úrvacsora – meghatározó szerepe van. A tervezés során fő szempontként került előtérbe a szószék, a bemerítő medence és az úrasztala elhelyezése. E hármas egységet elemenként növényi ornamentikákkal díszített kerámia burkolat teszi a hely szelleméhez méltóvá. A kerámia burkolat zsűrizett művészeti alkotás, Pannonhalmi Zsuzsa keramikus művész munkája.
A belső tér alakításában kiemelésre került az igehirdetést szolgáló szószék, ezzel hangsúlyozva az Ige központi szerepét. A légiesen könnyű fakereszt elhelyezése összpontosítja az igehallgató figyelmét az igehirdetésre és jelképesen az ég felé mutat.
Az istentiszteleti alkalmak azt az áhítatot és közösségi együttlétet kell, hogy jelentsék, amely mindenki számára egyértelmű és minden félreértéstől mentes. Ennek egyik fontos eleme a bemerítő medence elhelyezése. A lehatároló falak elrejtik a medencéből vizes ruhában kilépő hitvallót, ezzel megőrizve az ünnepi aktus méltóságát.
A medencéhez kapcsolódva a burkolt fal mögött külön női, illetve férfi öltözőt alakítottunk ki. Ez a helyiség többfunkciós, mely nem csak a bemerítéskor látja el feladatát, hanem a gyülekezeti gyakorlatba beillesztett szeretetvendégségkor is.
Az istentiszteleti alkalmak zavartalansága érdekében gyermekmegőrző épült üvegfallal. A sajátos baptista gyakorlatnak megfelelően kiegészítő és kiszolgáló, csoportos foglalkozásokra alkalmas helyiségek épültek.
Az épület külső megjelenésével is bizonyságot tesz a korábban lakóház-formába kényszerített bezártság feloldásáról, az előítéletektől felszabadított, nyitott gyülekezeti gyakorlatról.
Az építkezés történetéhez visszatérve: A gyülekezet ismét tudta, hogy erejét meghaladó :eladat előtt áll, mégis bízott Isten hatalmas erejében, hittel tekintve a jövő felé.
Megkezdődtek az előkészületek. Számot vetve anyagi erőinkkel, az építkezést 1991-ben kezdtük el és négy éves ütemezéssel valósítottuk meg.
Célgyűjtést szerveztünk. Jól tudtuk, hogy a magunk anyagi ereje kevés, de bíztunk Isten veretében, amelyet csodálatos módon tapasztaltunk az építkezés során.
Saját erőből, egyéni adományokból gazdálkodtunk. Rendkívüli módon tapasztaltuk a gyülekezetben kibontakozó áldozatkészséget. Isten mindig a növekvő feladatokhoz igazította az adakozást. Az első előkészületi évben 123 500 Ft volt az éves adományok összege. Az utolsó évre fokozatos növekedéssel 586 500 Ft-ra emelkedett. Hasonló módon történt ez a gyülekezeten kívüli adományokkal is. Az induláskor 21 500 Ft, a befejezés évében 170 000 Ft volt a gyülekezeten kívüli egyéni adományok értéke. Hálás szívvel fogadtuk az országos testvériség összefogásából adódó közel 1 millió forintos támogatást.
Az Űr az anyagi forrásokat is biztosította: lehetővé tette a kedvező feltételű kölcsönt. Dr. Viczián János testvér, akkori egyházelnökünk és munkatársai segítségével az IMÉKA (imaházépítési Kölcsönalap) részéről hosszú lejáratú kölcsönt kaptunk. Ez a segítség is a legmegfelelőbb időben érkezett.
Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy kis közösségünk nagy építkezését a község is figyelemmel kísérte. Istentől rendelt munkánk segítéséhez emberi szívek nyíltak meg és adományozó Kezet nyújtottak. Tapasztaltuk az alberti és irsai evangélikus gyülekezetek testvéri segítségét és az Albertirsai Önkormányzat anyagi támogatását is.
Az anyagi áldozatok mellett nem kisebb jelentőséggel bírnak azok a kétkezi munkákban megnyilvánuló áldozatok, amelyek a négy év során segítették a falak emelkedését. A több ezer munkaóra, amely az évek során beépült az épületbe igen jelentős értéket képvisel. Csak néhány olyan területe volt az építkezésnek, amit külső szakemberek igénybevételével oldottunk meg, a többi mind saját kivitelezésben készült.
Csodálattal és hálával tölt el bennünket az, hogy az Úr olyan lelkipásztort helyezett gyülekezetünkbe László Gábor személyében, aki a munkák oroszlánrészét vállalva, hozzáértéssel, kétkezi munkájával jelentős mértékben hozzájárult a szépen kivitelezett épület megvalósításához.
Isten áldása legyen mindazokon, akik – nevük említése nélkül, de rájuk gondolva – bármilyen módon hozzájárultak az építkezéshez. Hiszem, hogy Isten szemében maradandót tetek. Ha a fizikai templom egyszer elbontásra kerül, az, amit Istenért, az ő ügyéért tettünk, az beépül a szemünkkel most még láthatatlan, de megmaradó és egyre nagyobbá épülő épületbe, melybe Isten vár mindannyiunkat.
